Viharos eset, 2015. július

Humor iránt fogékony olvasóinknak, valamint érvkészletet gyűjtő leendő (hajó-)sírásóknak ajánljuk az alábbi kritikus-önkritikus írást, melyben minden egyezés a valósággal véletlen, de pontos egybeesés és amely ezzel együtt befolyásolni fogja a Sportkör jövőbeni működését is, annak ellenére hogy sok esetben a múltban is megtagadtuk a hajó kiadását és olyan eset is volt hogy a bérlést nekünk kellett megszakítani.
Sz. Á. és neje 2015. július 25-én úgy gondolták, baromi jó ötlet lesz vitorlás csónakot bérelni a Wasserstart Sportkörnél. Mi baj lehet: hiszen rendelkeznek magyar vitorlásvezetői igazolvánnyal! És hát amúgy is hozzá vagyunk szokva idehaza a következmények nélküli élethez, szóval tuti a dolog. A hajó átvételére és a félnapos (4 órás) bérlés megkezdésére kora délután került sor, ezután hamarosan megindították az elsőfokú viharjelzést (“Figyelmeztetés az elővigyázatosság betartására”). Mi sem természetesebb minthogy a hajó, messze maga mögött hagyva a szárszói-földvári vízterületet, Szántód felé vette az irányt, a láthatáron túlra. Innentől kezdve semmilyen kontaktusa nem volt a Sportkörnek a hajóval, és az amúgy rendkívül forgalmas nap majd a vihar előtti elpakolás azt is meggátolta hogy extra grátisz előkészületeket tegyünk az esetleges mentésre, de Rejtővel szólva sajnos nem lehet minden vitorlás mellé egy közlekedési rendőrt állítani. Du. 5 körül bekapcsolták a masodfokú viharjelzést (“Figyelmeztetés a fenyegető veszélyre”), ekkor már a Bakony fölött óriási viharképződés mutatkozott az égen, nyugaton pedig  drasztikus módon elfeketedett az ég, még annak is nehéz lett volna nem észrevenni, aki esetleg csukva tartja egész nappal a szemét. Ezzel együtt a vihar megérkeztéig végig megmaradt egy enyhe légmozgás, amely menetképességet biztosított a térség vitorlásainak. Minden adva volt tehát arra hogy az előre jelzett és jól láthatóan közelgő vihar elkerülhető legyen, vagy legalábbis megfelelő előkészületek történjenek (nagyvitorla lehúzása 420-as vitorlás csónakon enyhe szélviszonyok között: 5-15 másodperc).

A vihar után megérkezett a nagyon várt telefonhívás, majd a következő emelkedett szellemiségű beszélgetések zajlottak le az érintett felek között, részben szó szerint, részben lényegileg:
(telefonban)
– Túleltük, itt vagyunk Szántódon, még mindig sokkos állapotban.
– Örülök hogy megvagytok. És a hajó? Azzal mi lett?
– Nem tudom, attól a ponttól ahol kiúsztunk a partra, a szántódi rév irányába sodródhatott tovább.
– Nem sok minden maradhatott belőle épen, hogyan legyen a kártérítés?
– Nem túl etikus hogy alighogy megmenekültünk már ezzel hozakodsz elő.
– Igazad van, aludjátok ki magatokat és akkor holnap délben majd nyugodtan megbeszélünk mindent.
(Másnap délben, személyesen, az este a szántódi nádasból hazahozott hajó mellett)
– Akkor elmondom én először, hogy gondolom. Nem akarunk problémát.  Jogászok, ügyvédek, nav-osok vagyunk stb. Láttuk napközben hogy nagy forgalmat bonyolítotok számla nélkül. Örüljünk hogy megmenekültünk, és akkor ezzel rendben is vagyunk.
– Nem vagyunk rendben. Nagyon örülök hogy megmenekültetek, ez a legfontosabb. De ettől függetlenül az általatok okozott kárt meg kell téríteni. A hajó megmaradt, sokkal kevesebb a kár mint lehetett volna.
– Van vitorlásvezetői jogosítványom. És ez amúgy is vis maior volt, pontosan tudom hogy semmilyen módon nem az én felelősségem ami történt.
– A vihar előre látható volt, előre is jelezték. Nemcsak a kölcsönzési feltételeinket szegted meg, de a hajózási szabályzatot is. Nincs olyan szakmai és jogi fórum ahol meg tudnád védeni az álláspontodat.
– Van vitorlásvezetői jogosítványom! Megtettem mindent amit lehett, már visszafele vitorláztunk. Felháborító az is, hogy szép időben annyi motorcsónak közlekedik a Balatonon, most bezzeg egy sem sietett a segítségünkre.
– Nem tettél meg mindent, az összes többi hajónk rendben visszaérkezett. Majdnem megölted a feleségedet is, mindent megtettetek hogy meghaljatok, óriási szerencsétek volt!
– Nem igaz, a férjem mindent megtett hogy engem megmentsen!
– Az anyagi kárt amit okoztatok, meg kell téríteni. Nem számítom a nekünk okozott stresszt, azt sem hogy sok embernek növeltétek meg órákkal a napi munkaidejét, a hajót a mocsárból kellett kiásni, motoros mentést kellett kérni, riasztottuk miattatok a rendőrséget és a vizimentőket is, az egzisztenciánkat jelentő egyik hajó pedig most a főszezon közepén kiadhatatlanná vált.
– Alkalmatlan hajót adtatok ki nekünk. Indulás előtt fél órát mericskéztük a vizet. Amúgy is kellene legyen biztosításotok ilyen esetre. Ez az egész ami történt a ti felelősségetek.
– A hajó vezetője felelős a hajón történtekért, fel kell tudni mérni az eszközt is, de ettől függetlenül is bérlőként aláírál egy szerződést amiben anyagi felelősséget vállaltál…
– Hagyjuk, azt hogy mi egy szerződés én sokkal jobban tudom stb.
– Tudjátok mit? Takarodjatok innen.
(…)
– Negyvenezer forintot ajánlok. De nem kártérítésként hanem a hajó hazahozataláért, így közösen állunk valamiféle költségeket. Látom hogy keményen dolgoztok [keményen dolgozó srácok?], szeretnék majd szörfözni is megtanulni stb. Akkor jöhetünk még vitorlázni ugye?
– Hát persze.