Téli sportok: felszerelés választása, szerviz és beállítás

Vitorlázók és szörfözők között különösen magas a számaránya azoknak akik a téli (vitorlázás szempontjából alapozási) időszakot síeléssel és snowboardozással egészítik ki, de még Magyarországon is a sísport az amellyel a legtöbb ember megpróbálkozik. A megfelelő sí- vagy snowboard felszerelés kiválasztása kritikus, mert az eszközöknek követnie kell(ene) akaratunkat, passzolnia kell fizikai paramétereinkhez, erőnlétünkhöz, tudásunkhoz. Ugyanilyen (ha nem még inkább) döntően meghatározó kérdés a kötések beállítása. Snowboardon ez fogja meghatározni azt az alaptartást amely egyáltalán lehetővé tesz vagy megakadályoz bizonyos stíluselemeket vagy manővereket, sínél azonban, ahol a kötésnek a megfelelő pillanatban ki kell tudnia nyitni, egy rossz beállítás térdszalag-szakadáshoz vagy egyéb sérülésekhez vezethet.
465171_260827154002685_1769446835_o

Bakancs, talpbetétek és kiegészítők

A megfelelő lábbeli és kiegészítői közvetítik a láb mozdulatait a csúszótalpakra. Ha cipő lötyög a lábon, a síléc vagy snowboard lap önálló életet fog élni, amit leginkább egyfajta bizonytalansági érzettel lehet leírni, továbbá a bakancsban csúszkáló talpunk miatt az alsó lábszár szöge és így a tartásunk is megváltozik. Ha túl szűk a bakancs, vagy nem passzol lábunkhoz, az önfeledt csúszkálás helyett pokoli érzés vár ránk a pályán percek alatt, az elszorított láb elzsibbad, kihűl, szélsőséges esetben egy-egy köröm is leeshet.

Éppen ezért bizonyos szint fölött elkerülhetetlen, hogy a cipő “lábunkra formázásával” addig foglalkozzunk, amíg elérjük a kívánt eredményt. Erre számos lehetőség és eszköz áll a rendelkezésre. Ne felejtsük el viszont azt sem, hogy a bakancs fő paraméterein nem, vagy csak keveset tudunk változtatni. A keménység (flex), szélesség, magasság és a bakancs szárának és a talpnak dőlésszöge (sícipőnél) olyan tényezők, amelyet feltétlenül tudásunkhoz kell választani: egy komfortcipő kevéssé fogja tudni hozni azt amelyet a félprofesszionális felszerelések nyújtanak, a túlzottan kemény cipő pedig egy kezdő számára kellemetlenné teheti az egész sísportot. A keménységet sícipőnél ún. flex indexxel jelölik, a 140 feletti már kifejezett versenycipő, a 80-90 alatti puhának számít. Snowboardnál a gyártók különböző jelölések használnak, a Burton és néhány másik márka egy 1-10-es skálán vagy egyéb kifejezésekkel (responsive, support) jelöli a keménységet. Snowboard oktatóként én a “puha” (tehát nem az alpin deszkára való) bakancsokból is a merevebbeket javaslom, mert nagyobb kontrollt eredményez a deszka fölött – és egy sícipőhöz képest még ez is sokkal kényelmesebb lesz.skiboot_ramp_forward
Minőségi sícipőknél vagy merev (alpin deszkára való) snowboard cipőknél a belső általában hőre alakul, azaz valamennyire alakul a lábhoz. Számos típusnál a külső héj is “kemencézhető”, így egyes nyomáspontok megszüntethetőek. Szakember képes a merev cipő hosszából is “lefaragni”, így akár fél- vagy egy számot hosszabbítani a cípőn. További profi megoldás az egyedi, habosított belső készítése. Ez ugyan nem olcsó mulatság, de megfelelő eljárás esetén tökéletes megoldás és valójában költséghatékony, hiszen így évekig lehet megfelelő cipővel síelni, amely a síelésre szánt költségvetés töredék részét képezi közép- és hosszútávon. Az egyedi belső egyébként általában továbbvihető új héjba is, de ez igaz a legtöbb gyári elemre is: ha több hasonló méretű bakancs is rendelkezésre áll, a cipőprobléma megoldódhat a belsők átcserélgetésével.
superfeet_red_hot_pairKevéssé közismert, de az egyik legfontosabb eleme a bakancsnak a talpbetét. Még jobb cipőkben is a gyári talpbetét szinte használhatatlan, hiszen meglehetősen puhák és kevés az esélye hogy igazán passzoljon a lábhoz. A sportolás minőségén jelentősen növelni lehet egy megfelelően merev, és a lábunk boltozatához (magas, közepes vagy alacsony) alkalmazkodó betéttel, ami szükség esetén térfogatkitöltő szerepet is elláthat. Egyedi talpbetét is lehet készíttetteni, itthon pl. a Flex92 foglalkozik ilyesmivel Budaörsön, de a legtöbb esetben megfelelő lehet a speciálisan a célra gyártott talpbetét (Sidas, Superfeet). Megjegyzendő, hogy hiába a Sidas készíti az Atomic bakancsokba a belsőt, a gyári talpbetét köszönőviszonyban sem lesz a külön vehető Sidas talpbetétekkel. További észrevétel, hogy az ortopéd szakorvos által kifejezetten sportolási célra készített betétek sem lesznek egyformák, sajnos addig kell variálni amíg maga a felhasználó nem érzi azt hogy “na ez az!”.
Ha kisebb problémát kell megszünteti, számos apróság áll rendelkezésre. A lábfej rész térfogatának csökkentésére alkalmazhatunk egy további extra, de sima (akár utcai cipőből kivett) talpbetétet. Ugyanez alkalmazható vészmegoldásnak akkor is ha valamiért túl nagy a cipő (lehetőleg mindenképp kerüljük dupla vagy túl vastag zokni használatát). Hasonló, de mégis kissé más módszer sarokemelő használata, ennél viszont figyelni kell hogy ez befolyásolhatja a lábfej szögét és a testtartást is. az egyes pontokon történő szűkítés eszközei különféle öntapadó párnák, illetve a sarokszűkítő. Különösen snowboardnál fontoson hogy a sarok ne nagyon emelkedjen, ugyanis az jelentősen rontja a lábujjélen történő haladás hatásfokát. A zoknit illetően a legfontosabb az hogy magas szárú legyen és az esetleges varrásoknál ne legyen megvastagodva – a legkisebb dudor vagy ránc is feltörheti a lábat. Fontos hogy az izzadság szempontjából is megfelelő anyagból (azaz sport célra készített) legyen. A régi gyakorlattal ellentétben ma már számos jó síző és boardos kifejezetten vékony zoknit használ: jó minőségű bakancsoknál nem kell tartani a kihűléstől, ha passzentos méretezés akkor pedig az a cél hogy a lábszár minél direktebb összeköttetésben legyen a bakanccsal.

A kötés – sí

Mindegyik alpesi síkötés tartalmaz egy ún. DIN (Deutsche Institut für Normung) skálát, ez elméletileg egységes az összes síkötésen és a kötés erőhatásra történő nyitásának egyik (de korántsem egyetlen) eleme, lényegében egy rugóerőt szabályozunk vele, minél feljebb tekerjük, annál nagyobb erő szükséges ahhoz hogy kiüssük a cipőt a kötésből. Itthon a szakemberek elsősorban empirikus alapon állítják a kötéseket, és keresve is alig találni olyat aki ezt a nemzetközi szabvány szerint fogja elvégezni. Ez utóbbit illetően kétféle legitim módszer létezik. sikotesAusztriában és Németországban mindmáig szabványos az antropológiai sajátosságokon alapuló kötésbeállítás, amely a különböző nemű és életkorú ember sípcsontjának felső része átmérőjén (Schienbeinkopfdurchmesser) alapul, és amely értéket a sítudás és életkor alapján, valamint kismértékben a sícipőtalp-méret alapján korrigálva megkapjuk a kötés beállítási (DIN) értékét.tibia
Az egész világon elterjedt, testsúly alapú beállítási mátrix viszont nem antropológiai alapon, hanem baleseti statisztikák alapján lett kialakítva. A testsúly- és testmagassági adatok, valamint a sícipő-talpméret alapján kinyert adatok életkor és sítudás alapján történő korrekciója után kapjuk meg a beállítási DIN-értéket, azaz azt a Nm-ben meghatározott forgatónyomaték-tartományt, amelyen belül a kötésnek ki kell nyitnia.
Azaz a kötéseket található DIN-skálának nincs köze a síző súlyához vagy tömegéhez, legfeljebb annyi, hogy értelemszerűen egy nagyobb súlyú ember (feltételezve változatlan cípőtalp-méretet) nagyobb forgatónyomatékot hoz létre a sícipőjével eséskor, azaz erősebb kötésbeállításra (magasabb DIN-értékre) van szüksége. Fontos az is, hogy ha az előfeszítés (az az erő amivel a hátsó kötés tolja a cipőt előre az első kötésbe) nincs jól beállítva, akkor teljesen mindegy hogy milyen erősre állítjuk a kötést: rossz lesz. Természetesen még egy szabványosan és jól beállított kötés sem fog mindig kinyitni amikor kellene, de éppen a rizikó minimalizálását szolgálja az a soklépcsős szabványosított és okleveles technikus által lefolytatott eljárás, amely magában foglalja a kötés és a cipő teljes körű vizsgálatát, a kötés nyitásának gépi tesztjét és végül bizonyítvány kiállítását. Mivel a kötés egy rugóerővel működő mechanikai eszköz amely elromolhat idővel és használattal, a gyártók éves rendszerességű ellenőrzést javasolnak. De minden jelentős változás (új cipő, testsúly változása, sístílus változása) indokolttá teszi a beállítás újból ellenőrzését.

Kötés – snowboard

A snowboard kötés beállításánál teret kap az egyéni preferencia és stílus is, hiszen a snowboardon többféleképpen állhatunk. A snowboard kötés viszont semmilyen körülmények között nem szabad kioldjon, így a fő kérdések a kötések pozicionálása, a kötés típusa és keménysége.
Leginkább frontális helyzete a kemény cipővel és alpin deszkával haladó versenyzőknek van, itt az elülső kötés előre történő forgatása (ha a deszkára merőleges helyzetet vesszük nulla foknak), elérheti a 60 fokot is, lábmérettől és egyéni preferenciától függően. A hátsó kötést az elülső kötésnél némileg kevésbé szokták előre forgatni, azaz a lábfejek enyhén széttartanak.sb_stance
Freestyle boardosok többféle beállítást is használhatnak, a legsokoldalúbb megoldás a teljesen szimmetrikus helyzet amikor az elülső kötés ugyanannyira van előre forgatva mint amennyire a hátsó hátra. Teljesen szimmetrikus vagy enyhén direkcionális freeride deszkát használva így a deszka egyformán használható mindkét végével előrefele. A lábfejek ilyenkor még jobban széttartanak mint frontális helyzetben, pl. +/- 15 vagy 12 fokban áll mindkét kötés. Egyébként kezdőknél is leginkább ezt alkalmazzuk, hiszen még bizonytalan hogy ki melyik lábát használja elöl (goofy vagy regular), és nem kell átállítani oktatás közben a kötést.snowboard-b2
A két véglet között többféle kötés szöget tudunk beállítani, ez részben egyéni ízlés, részben lábméret függvénye, mivel fontos hogy se a sarok, se a lábujj ne nagyon lógjon ki oldalra a deszka éle fölött, ugyanis a menet közben élére állított deszkát a nagyon kilógó cipőorr kilökheti az ívből. Ugyancsak fontos hogy a kötések a cipőket (és ezáltal a testközéppontot) a deszka közepe felett tartsák, hogy egyformán könnyű legyen a deszkát lábujj- vagy sarokélre billenteni. Ezt a kötés platniján lévő csavarlukak és/vagy a háttámla ki-be húzásával szabályozhatjuk, ha van ilyen opció. Puha cipős kötésnél a kötés háttámlájának szögét is tudjuk állítani, jobban előredőlő háttámlával könnyebb sarokélre billenteni a deszkát. A hátsó láb háttámláját (highback) némely boardos előszeretettel csavarja el (ha a kötés rendelkezik megfelelő opciókkal, csavarlukakkal), hogy a hátsó lábszár, amelyik menet közben nem teljesen sípcsont-vádli irányba mozog hanem kissé előrefele is, jobban feltámaszkodjon.
Külön kérdés a két kötés távolsága, melyre nincsenek kőbe vésett szabályok, bár nagy extremitások sem. Általánosságban véve azt mondhatjuk, minél szimmetrikusabb az állás, annál szélesebb is, és annál inkább széttartanak a talpak. Ilyen esetben a legstabilabb kötéspozíció egyértelműen nagyobb mint a csipőszélességű terpesz, frontálisabb beállításnál viszont összébb húzzuk őket. Pl. egy +30 /+ 24 fokos “freeride” beállításnál a túl széles állás kellemetlen, merev lábhelyzetet eredményezhet, ilyenkor bátran tegyük összébb a kötéseket.
duckstanceA kötések rögzítőpontjai a deszkán elméletileg lehetővé teszik hogy ugyanazzal a kötéstávolsággal előrébb vagy hátrébb tegyük a kötéseket (setback). A legtöbb esetben erre az elmozgatásra nincs szükség, mivel a deszka úgy van megtervezve hogy a kötések akkor legyenek megfelelő helyen, ha a valós vagy egy statikai középponttól egyforma távolságra vannak. Azonban bizonyos deszkáknál pl. mély hóban szükség lehet a kötések hátrább mozgatására hogy könnyebben felússzon a porhó tetejére a deszka, bár freeride deszkáknál az elöl lévő többletfelület már bele van tervezve a deszkába (a kötésinzertek “eleve” hátrébb vannak hozva és a deszka elülső része puhább).

Ha a fenti dolgokkal rendben vagyunk, nekiállhatunk lécet vagy boardot válogatni. Érdekes módon, magunk szintjén mindegyik működni fog a lábunk alatt…

Szerviz

A fentiekben említettük hogy a kötések hibásodásra, elöregedésre érzékeny elemeket tartalmazhatnak. A gyakorlatban azonban ezek hosszú évekig probléma nélkül működnek, némi vizuális és csavarhúzós inspekció mellett. Ami viszont több-kevesebb rendszerességgel cserére szorul, az a snowboard kötések fogaspántjai, amelyek a sok fel-le csatolástól egyrészt elkopnak, másrészt idővel hajlamosak eltörni. Érdemes tartalékot akár a pályára is magunkkal vinnünk, bár ennek a cseréje nem nagy ügy semmilyen síszervizben. Fontos tudni viszont hogy a különböző márkájú kötések pántjainak mérete és fogazása nem egységesített, tehát mindenképp ki kell próbálni hogy az új darab rendben működik-e. A snowboard kötéseken a csavarokat rendszeresen utána kell húzni mert általában hajlamosak kilazulni.
Ami gyakori karbantartást igényel, az a csúszófelület és az élek. Csúszás után, nap végén érdemes szárazra törölni a rozsdásodásra hajlamos éleket, valamint néhány naponta élezni és vaxolni a léceket vagy lapokat. Hogy az él és a vax meddig bírja, az nagyon használat- és hófüggő, mérsékelt használat mellett lehet hogy akár egy hétig is elvan az ember, de a kifinomultabb síző néhány nap után már érzi a változást. Különböző típusú és hőmérsékletű hóra különböző vaxokat ajánlanak, de hobbi célra lényegében bármelyik megfelelő, szervizben – extra kérések hiányában – automatikusan allround vaxolást kapnak a cuccok.