A cikk megjelent 2009-ben a Balatonregatta magazinban

A hazai sportrajongók korábban legfeljebb csak az Eurosport képernyőjén találkozhattak ezzel a valószínűtlenül modern kinézetű, a déli tengerek világát idéző, a hajótest hosszával körülbelül megegyező méretű „tűvel” előrenyúló hajóval. Néhány éve azonban itt is megjelent az osztály, köszönhetően Újhelyi Gáspár Miklósnak és Majthényi Mátyásnak. Ők ketten közösen végigjárták a kishajós szamárlétrát, de az újdonságok iránti érzéküket nem vesztették el. Amikor a 49er skiff olimpiai osztály lett, nem haboztak beleülni, de ez csak felvezető volt ahhoz, hogy szakmai álmaikat megvalósítva, 18-footerrel kezdjenek vitorlázni. Lelkesedésük, valamint a hajótípus varázsa azóta már másokat is magával ragadott, így Balatonföldváron már három ilyen hajóból álló flotta állomásozik.

Földvár mellesleg amúgy is egyfajta centruma a skiff-vitorlázásnak és talán egy másfajta földrajzi környezethez illeszkedő vízisportokhoz való hozzáállásnak. Itt található a legtöbb hazai 49er csapat, akik ismerőseikkel együtt szinte mindnyájan szörföznek is. Körtvélyesi Miklósék pedig a közelmúltban itt rendezték meg hagyományteremtő céllal az első skiff- és szörffesztivált, amelynek keretében a „Spari” és a Wasserstart Sportkör közötti vízterületen új felszerelések kipróbálására nyílt lehetőség, és külföldi vendégekkel együtt „menetben” lehetett megtekinteni a 18-lábas hajókat is. De mégis, mi az a skiff és mitől különbözik a 18-lábas a többitől?

A skiff kifejezés, ha nem akarunk elveszni a tudományos definíciókban, elsősorban a hajótest fő jellemzőire utal, a hosszúkás, lapos, könnyű és könnyen megsikló felépítésre. A vitorlázásban ez a fogalom a fentieknek megfelelően már párosult a karbon és szendvicsszerkezetű hajótesttel, a karbon rudazattal, a trapézolás hatékonyságát növelő szárnyakkal, a hajótest méretéhez képest aránytalanul nagy blisztert tartó bukspiccel, a telilatnis és spéci anyagból készült profilvitorlákkal, a denevéres, illetve square-toppos nagyvitorlával – egyszóval mindazzal, ami egyetlen célt szolgál: a minél nagyobb sebességet. Ennek megfelelően a hajó igencsak túl van vitorlázva, s erős szélben olyanokat tud a vízen "esni", ami más hajóosztályoknál fizikai képtelenség lenne.

Túlzás lenne azonban azt mondani, hogy skiffel vitorlázni már szinte szörfözés, hiszen kezelése nemcsak a csapat tökéletes összhangját kívánja, hanem nagyon speciális vitorlástudást és akrobatikus ügyességet is igényel. A skiff-vitorlások királynője pedig a 18-lábas, nem csak méretei, három fős legénysége és sebességi fölénye miatt, hanem mert ez az igazi, ez az eredeti: előzményei egészen a 19. század végéig mennek vissza, és már a 30-as évektől intenzív versenyélet alakult ki az osztályban, legalábbis Ausztráliában. Nehéz elképzelni, de a legtöbb manapság népszerű nemzetközi kishajós osztályt is jóval később tervezték, a 470-es a hetvenes évektől terjedt el, de a Repülő Hollandi is csak az ötvenes években került papírra. Minden újabb skiff-tervezés valamilyen módon a 18-lábasra hajaz, azt igyekszik követni különböző, kisebb-nagyobb kompromisszumokkal.