WasserStart Sportkör

2009 októberében a szicíliai Mondellóban ismét megrendezték a több éves múltra visszatekintő „World Festival on the Beach” sport- és kulturális fesztivált. Ennek egyik eseménye volt az rs:x európai nemzetközi csapatverseny, amelyen kollégánk, Csipi is részt vett – képviselve a Wasserstartot a földközi-tengeri vizeken:) A versenyen tíz csapat vett részt (csapatonként két férfi és egy női versenyzővel): két lengyel, két olasz, francia, új-zélandi, görög, cseh-szlovák és két magyar. Az erősebbik magyar csapatot Körtemiki (Körtvélyesi Miklós), Sassi (Cholnoky ) és Poci (Erdélyi István) alkotta, a másikat Gilicze Noémi, Zozó (Szalay Zoltán) és Csipi. A magyar részvétel fő szervezője Noémi volt, csapatának „útimarsallja” pedig apja, Tamás. A magyar kontingens jó hangulatához hozzájárult Andi (Miki barátnője) és Timi (Noémi húga) is. A külföldi csapatok részvételét – így a magyarokét is – a helyi klub szponzorálta, ezért le a kalappal Vincenzóék előtt.

A csapatverseny itthon nem igazán ismert műfaj; másfajta hozzáállás technika és a szabályok skrupulózus ismerete kell hozzá. Ezért röviden összefoglaljuk a lényeget. Mondellóban tíz, egyenként három fős csapat versenyzett egymás ellen, gyakorlatilag párosverseny-sorozatot vívva. Minden csapat futott mindegyik ellen (tehát egyszerre két csapat vett részt egy futamban), az egymás után következő futamokat 3 percenként indították – persze a nagy torlódás elkerülése végett két futamonként kivárták, míg befutnak a versenyzők. Tehát általában egyszerre 12 szörf volt a pályán; jó néhány motoros figyelte őket, rögtönbíráskodási rendszer volt érvényben, szó sem lehetett parti óvássorozatokról.Az eredmény egy rendkívül pörgős és érdekes versenysorozat lett. A futamot ugyanis nem az a csapat nyerte, amelyik elsőként futott be; hanem az, amelyiknek az összpontszáma kisebb volt a másiknál (tehát pl. az a csapat amelyik 1, 5, 6 helyen futott be, vesztett a 2, 3, 4 helyet megszerzőkkel szemben). Ezért a vezető szörfösnek befutás előtt hátra kellett néznie, hogy állnak a társak, és adott esetben a célvonal előtt meg kellett fordulnia hogy segítsen – azaz hogy megpróbálja „szívatni” a lemaradt ellenfeleket. Természetesen ilyenkor a visszafordulással újabb esély kínálkozott a rivális csapatnak is, így a futam vége – legalábbis kiegyenlített erejű csapatok esetében – kiélezett küzdelmet hozott.

Miután mindenki futott mindenkivel, a győzelmek és a vereségek számának megfelelően kialakult egy sorrend; ezután került sor az elődöntőkre (az első négy játszott oda-vissza egymással) és a döntőkre (az első kettő az első helyért, a harmadik-negyedik a harmadikért és így tovább).A verseny végig kis szélben, de festői körülmények között és nagyon jó hangulatban zajlott. A görögök és a jobbik lengyel csapat fölénye vitathatatlan volt, végül az utóbbiak nyertek. Elég jók voltak még a helyi olaszok és az új-zélandiak is. A magyarok nem tudták felvenni a versenyt a nemzetközi élmezőnnyel, de Körtemiki – nagy versenyszellemről téve tanúságot - több esetben elsőként „szakította” át a célvonalat, s csapatával együtt végig harcban maradt. Végül a cseheket sikerült is megverniük. Talán kiemelhető még az is, hogy a francia csapat rendkívül sportszerű módon több ízben segítette ki a kettes számú magyar csapatot technikai kiegészítőkkel; sajnos az rs:x szörffelszerelés nem az élettartamáról nevezetes.

Nappal és esténként természetesen nagy hepaj volt a parton mindenütt: nemzetközi strandröplabda bajnokság (akkora darab versenyzőkkel, hogy Körtemiki miniatűr játszótérről szalajtott gyereknek tűnt mellettük) dj-vel és szpíkerrel, fényképverseny, úszóverseny, koncertek, fesztivál, pastaparti, diszkó és egyéb lazítás. A végén a győztes lengyelek is rendeztek társas játékot a maguk módján, ha értitek mire gondolok...(csak sok üveg maradt utána szerteszét).

Fotó: Sályi Andi és Körte Miki, köszönük!