Glosszárium

A-C        D-I        J-Ö        P-W

Achterstag: az árbocot hátrafelé merevítő (általában drót) állókötélzet.

Alba: a bumm felemelkedését meggátló merev vagy kötéláttételekből álló eszköz, mely a bummot a deckkel vagy az árboc tövével köti össze.

Alsóél: a vitorla alsó széle.

Apály: a tengeren az árapály mozgásából következő csökkenő vízmélység.

Ár: a tengeren az árapály mozgásából következő emelkedő vízmélység.

Áramlás: a víz horizontális mozgása, mely lehet következménye egyaránt az árapálynak vagy egyéb okoknak.

Árapály: a hold és a nap óceánokra gyakorolt gravitációs hatásából következő vertikális vízmozgás.

Árboc: a vitorlás vitorlázatát tartó függőleges, az állókötélzettel merevített rúd.

Áttétel: a kötélen képződő erő elosztására szolgáló, általában csigasorra épülő rendszer.

Babázás: a kötél végének vagy sérült részének elvarrása a kötél szétbomlásának megakadályozása céljából.

Bak: a hajó parti tárolására szolgáló állvány.

Balcsapás: az a menetirány, amelynél a szél a hajót a menetirány szerinti bal oldalán éri először.

Beaufort skála: a szélerősség meghatározásához használt tengerészeti skála.

Behúzókötél: > Schot

Bika: a kötelek rögzítésére szolgáló, duplaszarvszerű veret.

Bilge-pumpa: fenékszivattyú.

Bliszter, genakker, reacher: bőszeles, illetve ejtett menetekben használt bőszeles- és orrvitorlák.

Bowline: a hajózásban és a hegymászásban általánosan használt hurokcsomó.

Bumm (Öregfa): a nagyvitorla alsó élét rögzítő, a vitorla behúzásának mértékét meghatározó és a vitorla alakját kiengedett állapotban is megtartó kereszt irányú rudazat.

Cirkálás (Kreuz): szél felé eső célpont felé vitorlázás, mely elkerülhetetlenül csapásváltásokkal jár.

Cockpit (Kormányállás): A hajó irányítására szolgáló eszközöket általában a hajó hátulja felé pozicionáló külső munkatér.

Csiga: a mozgókötélzet vezetéséhez és fordításához használt veret.

Csomó: 1. tengerészeti viszonyok között használt sebességi mértékegység; egy csomó egy tengeri mérföld egy óra alatt való megtételét jelenti. 2. A kötél rögzítésére vagy különböző felhasználását elősegítő speciális bog.

Csörlő: a nagy terhelés alatt lévő mozgókötélzet kezelésére szolgáló henger alakú, fogaskerék áttételeket tartalmazó hengerszerű deckszerelvény.

Dekk (Deck): a külső fedélzet.

Dirk: a abummot az árbochoz rögzítő mozgókötél, amely a nagyvitorla hiányában emelve tartja a bummot.

Élesedés: 1. irányváltás a szélirány felé. 2. Olyan rövid ideig tartó szélirányváltozás, amely lehetővé teszi az eredeti szélirányhoz való közelebbi iránytartást.

Élkötél: a vitorla első élébe belevarrt (vastagító) kötél, miáltal a vitorla első éle befűzhető az árboc nutjába, illetve orrvitorla esetében a profilforstag nutjába.

Elsőél: a vitorla első széle.

Felhúzókötél: a vitorla árbocra való felhúzására szolgáló kötél.

Félszél: az a menetirány, amikor a szélirány merőleges a hajó hossztengelyére

Fock: orrvitorla.

Fockroller: az orrvitorla feltekerésére szolgáló eszköz.

Fordulás: csapásváltás amely során a hajó orra szél felé fordulva keresztezi a széltengelyt.

Forstag: az árboc előmerevítő (általában drót) állókötélzet.

Fukszolás: a fonott kötél egyes szárainak önmagukba való befűzése, hurok, csomó vagy eldolgozás céljából.

Gaff: a vitorlát a felső élénél tartó keresztrudazat.

Genakker: > Bliszter

Génua: nagy méretű, behúzott állapotában az árboc mögé érő és a nagyvitorlával átfedést létesítő orrvitorla.

GPS: a legtöbb nagy és tengeri hajón is használt elektronikus navigációs rendszer.

Hajónapló: az a könyv, amelybe a hajóval kapcsolatos tevékenységek és az útirányok rögzítésre kerülnek.

Halfej: a vitorla sarkainál található anyagerősítés.

Halzolás: > Perdülés

Háromnegyedszél (Raum): a félszél és hátszél között lévő menetirány.

Hátsó él: a vitorla hátsó széle.

Hátsó szem: a vitorla hátsó és alsó sarkának rögzítésére szolgáló veret.

Hátszél: az az irány amikor a hajót a szél hátulról éri, azaz a szélirány egybeesik a hajó hossztengelyével.

Hipotermia: a testhőmérséklet életveszélyes lecsökkenése.

Horgony: a hajó nyílt vízi rögzítését lehetővé tevő, a vízterület aljára leengedett súlyos és kampószerű súly, melyet hosszú (horgony)kötéllel rögzítenek a hajóhoz.

Jobbcsapás: az a menetirány, amelynél a szél a hajót a menetirány szerinti jobb oldalán éri először.

Kábel: 1. tengerészeti távolsági mértékegység. Egy kábel 185,2 méter, azaz 1/10-ed tengeri mérföld. 2. A vízterület aljára lefektetett távközlési vagy egyéb célokat szolgáló huzal.

Kabin: a hajó zárható belső tere.

Klemm, kötélfogó: a mozgókötélzet rögzítésére szolgáló veret.

Kocsi (Leitwagen, Traveller): a vitorla behúzópontjának pozícióját szabályozó, sínen csúszó veret.

Kompassz: a kardinális irányokat a hajózás céljainak megfelelően megjelenítő iránytű.

Kormányállás: > Cockpit

Kötélfogó: > Klemm

Kötélszív: a kötél végén képzett hurok merevítésére és erősítésére szolgáló fém veret.

Kreuz: > Cirkálás

Latni: a vitorla egész profilját vagy annak hátsó részét merevítő, általában műanyagból vagy fából készült lapka.

Leejtés: irányváltás a széltiránytól el.

Lee-oldal: > Szélalatti oldal

Leesés: > Szembevágás

Leitwagen: > Kocsi

Lovas

Luv-oldal: > Szélfelőli oldal

Mélységmérő: a víz mélységének mérésére használt elektromos eszköz.

Merülés: hajónak a vízszinttől mért mélysége.

Móló: a nagyobb hajók kikötésére szolgáló szilárd, a vízbe kilógó építmény.

Niplizés: a drótkötél önmagához való rögzítéséhez (pl. hurokképzéshez) használt kis réz gyűrűzet.

Nut: a vitorla árbocba vagy a profilforstágba való befűzését lehetővé tevő sín.

Öregfa: > Bumm

Őzni: kötélvezető gyűrű.

Perdülés (halzolás): csapásváltás amelynek során a hajó hátulja fordul szél felé és keresztezi a szélirányt.

Pillangózás: jellemzően hátszélben használt vitorlabeállítás, amikor a nagyvitorla és az orrvitorla ellentétes oldalra vannak húzva.

Préselés: túlságosan a széltengely felé vitorlázás.

Profilforstag: az árboc előmerevítő drótkötelére ráhúzott, a forstág (majdnem) egész hosszában végigfutó alumínium sín.

Puffer: puha lufiszerű eszköz, amely meggátolja a hajó kikötött állapotában való ütközését, dörzsölődését kemény felületekhez (pl. stég, móló, kikötőpózna, másik hajó).

Raum: > Háromnegyedszél

Reacher: > Bliszter

Schot (behúzókötél): a vitorlák behúzásának mértékét állító mozgókötélzet.

Sólyakocsi: a hajó vízretételéhez és partra húzásához használt kocsi.

Spinakker: középtengelyére szimmetrikus, könnyű és ballonszerű, sokszor színes anyagból készült bőszeles vitorla.

Stagreiter – > Lovas

Stég: a parthoz rögzített, úszó vagy a vízfenéken álló, a vízterületre kilógó ponton.

Svert: a hajó vízi menete során az oldalcsúszást akadályozó, a hajótest közepénél a vízbe kilógó műanyag, fém vagy fa lap.

Száling: az árboc keresztmerevítő.

Szélalatti oldal (Lee-oldal): a hajótest azon oldala, amely nem a szél iránya felé esik.

Szélfelőli oldal: a hajótest azon oldala, amely a szél iránya felé esik.

Szélrózsa: a kardinális irányokat begmutató irányrajz.

Szembevágás (Leesés): olyan rövid ideig tartó szélirányváltozás, amely az eredeti szélirányhoz képesti legszorosabb iránytartást nem teszi lehetővé.

Tengeri mérföld: tengerészeti távolsági mértékegység. Egy tengeri mérföld 1852 méter vagy 2000 yard vagy 10 kábel.

Topgénua: az árboc csúcsáig felérő nagyméretű orrvitorla.

Trapézolás: a hajó „kiülését”, azaz balanszírozását a legénység élősúlyával leghatékonyabban biztosító rendszer, melynek lényege hogy egy árbocról lelógó kötelet a trapézmellényt viselő személy a mellény kampójába akasztva kinyomja magát a hajó szél felőli oldaláról a víz fölé.

Traveller: > Kocsi

Vantni: az árbocot merevítő (általában merev drótkötélből készült) állókötélzet.

Vonta: a hajó vontatása külső erővel, általában motorossal.

Vontakötél: a hajó külső erővel történő meghúzására szolgáló hosszú kötél.

A-C        D-I        J-Ö        P-W