Téli sportok: felszerelés választása, szerviz és beállítás

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Vitorlázók és szörfözők között különösen magas a számaránya azoknak akik a téli (vitorlázás szempontjából alapozási) időszakot síeléssel és snowboardozással egészítik ki, de még Magyarországon is a sísport az amellyel a legtöbb ember megpróbálkozik. A megfelelő sí- vagy snowboard felszerelés kiválasztása kritikus, mert az eszközöknek követnie kell(ene) akaratunkat, passzolnia kell fizikai paramétereinkhez, erőnlétünkhöz, tudásunkhoz. Ugyanilyen (ha nem még inkább) döntően meghatározó kérdés a kötések beállítása. Snowboardon ez fogja meghatározni azt az alaptartást amely egyáltalán lehetővé tesz vagy megakadályoz bizonyos stíluselemeket vagy manővereket, sínél azonban, ahol a kötésnek a megfelelő pillanatban ki kell tudnia nyitni, egy rossz beállítás térdszalag-szakadáshoz vagy egyéb sérülésekhez vezethet.
465171_260827154002685_1769446835_o

Bakancs, talpbetétek és kiegészítők

A megfelelő lábbeli és kiegészítői közvetítik a láb mozdulatait a csúszótalpakra. Ha cipő lötyög a lábon, a síléc vagy snowboard lap önálló életet fog élni, amit leginkább egyfajta bizonytalansági érzettel lehet leírni, továbbá a bakancsban csúszkáló talpunk miatt az alsó lábszár szöge és így a tartásunk is megváltozik. Ha túl szűk a bakancs, vagy nem passzol lábunkhoz, az önfeledt csúszkálás helyett pokoli érzés vár ránk a pályán percek alatt, az elszorított láb elzsibbad, kihűl, szélsőséges esetben egy-egy köröm is leeshet.

Éppen ezért bizonyos szint fölött elkerülhetetlen, hogy a cipő “lábunkra formázásával” addig foglalkozzunk, amíg elérjük a kívánt eredményt. Erre számos lehetőség és eszköz áll a rendelkezésre. Ne felejtsük el viszont azt sem, hogy a bakancs fő paraméterein nem, vagy csak keveset tudunk változtatni. A keménység (flex), szélesség, magasság és a bakancs szárának és a talpnak dőlésszöge (sícipőnél) olyan tényezők, amelyet feltétlenül tudásunkhoz kell választani: egy komfortcipő kevéssé fogja tudni hozni azt amelyet a félprofesszionális felszerelések nyújtanak, a túlzottan kemény cipő pedig egy kezdő számára kellemetlenné teheti az egész sísportot. A keménységet sícipőnél ún. flex indexxel jelölik, a 140 feletti már kifejezett versenycipő, a 80-90 alatti puhának számít. Snowboardnál a gyártók különböző jelölések használnak, a Burton és néhány másik márka egy 1-10-es skálán vagy egyéb kifejezésekkel (responsive, support) jelöli a keménységet. Snowboard oktatóként én a “puha” (tehát nem az alpin deszkára való) bakancsokból is a merevebbeket javaslom, mert nagyobb kontrollt eredményez a deszka fölött – és egy sícipőhöz képest még ez is sokkal kényelmesebb lesz.skiboot_ramp_forward
Minőségi sícipőknél vagy merev (alpin deszkára való) snowboard cipőknél a belső általában hőre alakul, azaz valamennyire alakul a lábhoz. Számos típusnál a külső héj is “kemencézhető”, így egyes nyomáspontok megszüntethetőek. Szakember képes a merev cipő hosszából is “lefaragni”, így akár fél- vagy egy számot hosszabbítani a cípőn. További profi megoldás az egyedi, habosított belső készítése. Ez ugyan nem olcsó mulatság, de megfelelő eljárás esetén tökéletes megoldás és valójában költséghatékony, hiszen így évekig lehet megfelelő cipővel síelni, amely a síelésre szánt költségvetés töredék részét képezi közép- és hosszútávon. Az egyedi belső egyébként általában továbbvihető új héjba is, de ez igaz a legtöbb gyári elemre is: ha több hasonló méretű bakancs is rendelkezésre áll, a cipőprobléma megoldódhat a belsők átcserélgetésével.
superfeet_red_hot_pairKevéssé közismert, de az egyik legfontosabb eleme a bakancsnak a talpbetét. Még jobb cipőkben is a gyári talpbetét szinte használhatatlan, hiszen meglehetősen puhák és kevés az esélye hogy igazán passzoljon a lábhoz. A sportolás minőségén jelentősen növelni lehet egy megfelelően merev, és a lábunk boltozatához (magas, közepes vagy alacsony) alkalmazkodó betéttel, ami szükség esetén térfogatkitöltő szerepet is elláthat. Egyedi talpbetét is lehet készíttetteni, itthon pl. a Flex92 foglalkozik ilyesmivel Budaörsön, de a legtöbb esetben megfelelő lehet a speciálisan a célra gyártott talpbetét (Sidas, Superfeet). Megjegyzendő, hogy hiába a Sidas készíti az Atomic bakancsokba a belsőt, a gyári talpbetét köszönőviszonyban sem lesz a külön vehető Sidas talpbetétekkel. További észrevétel, hogy az ortopéd szakorvos által kifejezetten sportolási célra készített betétek sem lesznek egyformák, sajnos addig kell variálni amíg maga a felhasználó nem érzi azt hogy “na ez az!”.
Ha kisebb problémát kell megszünteti, számos apróság áll rendelkezésre. A lábfej rész térfogatának csökkentésére alkalmazhatunk egy további extra, de sima (akár utcai cipőből kivett) talpbetétet. Ugyanez alkalmazható vészmegoldásnak akkor is ha valamiért túl nagy a cipő (lehetőleg mindenképp kerüljük dupla vagy túl vastag zokni használatát). Hasonló, de mégis kissé más módszer sarokemelő használata, ennél viszont figyelni kell hogy ez befolyásolhatja a lábfej szögét és a testtartást is. az egyes pontokon történő szűkítés eszközei különféle öntapadó párnák, illetve a sarokszűkítő. Különösen snowboardnál fontoson hogy a sarok ne nagyon emelkedjen, ugyanis az jelentősen rontja a lábujjélen történő haladás hatásfokát. A zoknit illetően a legfontosabb az hogy magas szárú legyen és az esetleges varrásoknál ne legyen megvastagodva – a legkisebb dudor vagy ránc is feltörheti a lábat. Fontos hogy az izzadság szempontjából is megfelelő anyagból (azaz sport célra készített) legyen. A régi gyakorlattal ellentétben ma már számos jó síző és boardos kifejezetten vékony zoknit használ: jó minőségű bakancsoknál nem kell tartani a kihűléstől, ha passzentos méretezés akkor pedig az a cél hogy a lábszár minél direktebb összeköttetésben legyen a bakanccsal.

A kötés – sí

Mindegyik alpesi síkötés tartalmaz egy ún. DIN (Deutsche Institut für Normung) skálát, ez elméletileg egységes az összes síkötésen és a kötés erőhatásra történő nyitásának egyik (de korántsem egyetlen) eleme, lényegében egy rugóerőt szabályozunk vele, minél feljebb tekerjük, annál nagyobb erő szükséges ahhoz hogy kiüssük a cipőt a kötésből. Itthon a szakemberek elsősorban empirikus alapon állítják a kötéseket, és keresve is alig találni olyat aki ezt a nemzetközi szabvány szerint fogja elvégezni. Ez utóbbit illetően kétféle legitim módszer létezik. sikotesAusztriában és Németországban mindmáig szabványos az antropológiai sajátosságokon alapuló kötésbeállítás, amely a különböző nemű és életkorú ember sípcsontjának felső része átmérőjén (Schienbeinkopfdurchmesser) alapul, és amely értéket a sítudás és életkor alapján, valamint kismértékben a sícipőtalp-méret alapján korrigálva megkapjuk a kötés beállítási (DIN) értékét.tibia
Az egész világon elterjedt, testsúly alapú beállítási mátrix viszont nem antropológiai alapon, hanem baleseti statisztikák alapján lett kialakítva. A testsúly- és testmagassági adatok, valamint a sícipő-talpméret alapján kinyert adatok életkor és sítudás alapján történő korrekciója után kapjuk meg a beállítási DIN-értéket, azaz azt a Nm-ben meghatározott forgatónyomaték-tartományt, amelyen belül a kötésnek ki kell nyitnia.
Azaz a kötéseket található DIN-skálának nincs köze a síző súlyához vagy tömegéhez, legfeljebb annyi, hogy értelemszerűen egy nagyobb súlyú ember (feltételezve változatlan cípőtalp-méretet) nagyobb forgatónyomatékot hoz létre a sícipőjével eséskor, azaz erősebb kötésbeállításra (magasabb DIN-értékre) van szüksége. Fontos az is, hogy ha az előfeszítés (az az erő amivel a hátsó kötés tolja a cipőt előre az első kötésbe) nincs jól beállítva, akkor teljesen mindegy hogy milyen erősre állítjuk a kötést: rossz lesz. Természetesen még egy szabványosan és jól beállított kötés sem fog mindig kinyitni amikor kellene, de éppen a rizikó minimalizálását szolgálja az a soklépcsős szabványosított és okleveles technikus által lefolytatott eljárás, amely magában foglalja a kötés és a cipő teljes körű vizsgálatát, a kötés nyitásának gépi tesztjét és végül bizonyítvány kiállítását. Mivel a kötés egy rugóerővel működő mechanikai eszköz amely elromolhat idővel és használattal, a gyártók éves rendszerességű ellenőrzést javasolnak. De minden jelentős változás (új cipő, testsúly változása, sístílus változása) indokolttá teszi a beállítás újból ellenőrzését.

Kötés – snowboard

A snowboard kötés beállításánál teret kap az egyéni preferencia és stílus is, hiszen a snowboardon többféleképpen állhatunk. A snowboard kötés viszont semmilyen körülmények között nem szabad kioldjon, így a fő kérdések a kötések pozicionálása, a kötés típusa és keménysége.
Leginkább frontális helyzete a kemény cipővel és alpin deszkával haladó versenyzőknek van, itt az elülső kötés előre történő forgatása (ha a deszkára merőleges helyzetet vesszük nulla foknak), elérheti a 60 fokot is, lábmérettől és egyéni preferenciától függően. A hátsó kötést az elülső kötésnél némileg kevésbé szokták előre forgatni, azaz a lábfejek enyhén széttartanak.sb_stance
Freestyle boardosok többféle beállítást is használhatnak, a legsokoldalúbb megoldás a teljesen szimmetrikus helyzet amikor az elülső kötés ugyanannyira van előre forgatva mint amennyire a hátsó hátra. Teljesen szimmetrikus vagy enyhén direkcionális freeride deszkát használva így a deszka egyformán használható mindkét végével előrefele. A lábfejek ilyenkor még jobban széttartanak mint frontális helyzetben, pl. +/- 15 vagy 12 fokban áll mindkét kötés. Egyébként kezdőknél is leginkább ezt alkalmazzuk, hiszen még bizonytalan hogy ki melyik lábát használja elöl (goofy vagy regular), és nem kell átállítani oktatás közben a kötést.snowboard-b2
A két véglet között többféle kötés szöget tudunk beállítani, ez részben egyéni ízlés, részben lábméret függvénye, mivel fontos hogy se a sarok, se a lábujj ne nagyon lógjon ki oldalra a deszka éle fölött, ugyanis a menet közben élére állított deszkát a nagyon kilógó cipőorr kilökheti az ívből. Ugyancsak fontos hogy a kötések a cipőket (és ezáltal a testközéppontot) a deszka közepe felett tartsák, hogy egyformán könnyű legyen a deszkát lábujj- vagy sarokélre billenteni. Ezt a kötés platniján lévő csavarlukak és/vagy a háttámla ki-be húzásával szabályozhatjuk, ha van ilyen opció. Puha cipős kötésnél a kötés háttámlájának szögét is tudjuk állítani, jobban előredőlő háttámlával könnyebb sarokélre billenteni a deszkát. A hátsó láb háttámláját (highback) némely boardos előszeretettel csavarja el (ha a kötés rendelkezik megfelelő opciókkal, csavarlukakkal), hogy a hátsó lábszár, amelyik menet közben nem teljesen sípcsont-vádli irányba mozog hanem kissé előrefele is, jobban feltámaszkodjon.
Külön kérdés a két kötés távolsága, melyre nincsenek kőbe vésett szabályok, bár nagy extremitások sem. Általánosságban véve azt mondhatjuk, minél szimmetrikusabb az állás, annál szélesebb is, és annál inkább széttartanak a talpak. Ilyen esetben a legstabilabb kötéspozíció egyértelműen nagyobb mint a csipőszélességű terpesz, frontálisabb beállításnál viszont összébb húzzuk őket. Pl. egy +30 /+ 24 fokos “freeride” beállításnál a túl széles állás kellemetlen, merev lábhelyzetet eredményezhet, ilyenkor bátran tegyük összébb a kötéseket.
duckstanceA kötések rögzítőpontjai a deszkán elméletileg lehetővé teszik hogy ugyanazzal a kötéstávolsággal előrébb vagy hátrébb tegyük a kötéseket (setback). A legtöbb esetben erre az elmozgatásra nincs szükség, mivel a deszka úgy van megtervezve hogy a kötések akkor legyenek megfelelő helyen, ha a valós vagy egy statikai középponttól egyforma távolságra vannak. Azonban bizonyos deszkáknál pl. mély hóban szükség lehet a kötések hátrább mozgatására hogy könnyebben felússzon a porhó tetejére a deszka, bár freeride deszkáknál az elöl lévő többletfelület már bele van tervezve a deszkába (a kötésinzertek “eleve” hátrébb vannak hozva és a deszka elülső része puhább).

Ha a fenti dolgokkal rendben vagyunk, nekiállhatunk lécet vagy boardot válogatni. Érdekes módon, magunk szintjén mindegyik működni fog a lábunk alatt…

Szerviz

A fentiekben említettük hogy a kötések hibásodásra, elöregedésre érzékeny elemeket tartalmazhatnak. A gyakorlatban azonban ezek hosszú évekig probléma nélkül működnek, némi vizuális és csavarhúzós inspekció mellett. Ami viszont több-kevesebb rendszerességgel cserére szorul, az a snowboard kötések fogaspántjai, amelyek a sok fel-le csatolástól egyrészt elkopnak, másrészt idővel hajlamosak eltörni. Érdemes tartalékot akár a pályára is magunkkal vinnünk, bár ennek a cseréje nem nagy ügy semmilyen síszervizben. Fontos tudni viszont hogy a különböző márkájú kötések pántjainak mérete és fogazása nem egységesített, tehát mindenképp ki kell próbálni hogy az új darab rendben működik-e. A snowboard kötéseken a csavarokat rendszeresen utána kell húzni mert általában hajlamosak kilazulni.
Ami gyakori karbantartást igényel, az a csúszófelület és az élek. Csúszás után, nap végén érdemes szárazra törölni a rozsdásodásra hajlamos éleket, valamint néhány naponta élezni és vaxolni a léceket vagy lapokat. Hogy az él és a vax meddig bírja, az nagyon használat- és hófüggő, mérsékelt használat mellett lehet hogy akár egy hétig is elvan az ember, de a kifinomultabb síző néhány nap után már érzi a változást. Különböző típusú és hőmérsékletű hóra különböző vaxokat ajánlanak, de hobbi célra lényegében bármelyik megfelelő, szervizben – extra kérések hiányában – automatikusan allround vaxolást kapnak a cuccok.